|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
|
