|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
|
