|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
|
