|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
|
