|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
|
