|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
|
