|
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szaporodnak a redők.
Rajt feledték súlyos vétkük,
– amikor még együtt égtünk –
tíz, húsz, vagy száz szeretők.
E redőktől félve-félek:
hozzámtapadt ellenségek,
csókok útja, búk öle;
tíz, húsz, vagy száz szeretőknek
megrugdosott országútja:
egykor tüzes börtöne.
E redők majd egyszer éjjel
leszállnak a homlokomrul:
mérges kígyók, ó-bűnök;
ráfonódnak a nyakamra
s mielőtt még belefúlnék,
az ágyamon fölülök
s köztük egyet: régit, régit,
legtöbb csóktól égőt, vérzőt
megölök! Agyonütök!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
|
