|
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szaporodnak a redők.
Rajt feledték súlyos vétkük,
– amikor még együtt égtünk –
tíz, húsz, vagy száz szeretők.
E redőktől félve-félek:
hozzámtapadt ellenségek,
csókok útja, búk öle;
tíz, húsz, vagy száz szeretőknek
megrugdosott országútja:
egykor tüzes börtöne.
E redők majd egyszer éjjel
leszállnak a homlokomrul:
mérges kígyók, ó-bűnök;
ráfonódnak a nyakamra
s mielőtt még belefúlnék,
az ágyamon fölülök
s köztük egyet: régit, régit,
legtöbb csóktól égőt, vérzőt
megölök! Agyonütök!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» ...nak
Lermontov
Lelkemben nincs többé alázat,
nem...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
|
