|
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szaporodnak a redők.
Rajt feledték súlyos vétkük,
– amikor még együtt égtünk –
tíz, húsz, vagy száz szeretők.
E redőktől félve-félek:
hozzámtapadt ellenségek,
csókok útja, búk öle;
tíz, húsz, vagy száz szeretőknek
megrugdosott országútja:
egykor tüzes börtöne.
E redők majd egyszer éjjel
leszállnak a homlokomrul:
mérges kígyók, ó-bűnök;
ráfonódnak a nyakamra
s mielőtt még belefúlnék,
az ágyamon fölülök
s köztük egyet: régit, régit,
legtöbb csóktól égőt, vérzőt
megölök! Agyonütök!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» ...nak
Lermontov
Lelkemben nincs többé alázat,
nem...
» Hideg szél fuj
Hideg szél fuj észak tájról,
Rossz hirt hallok...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
|
