|
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szaporodnak a redők.
Rajt feledték súlyos vétkük,
– amikor még együtt égtünk –
tíz, húsz, vagy száz szeretők.
E redőktől félve-félek:
hozzámtapadt ellenségek,
csókok útja, búk öle;
tíz, húsz, vagy száz szeretőknek
megrugdosott országútja:
egykor tüzes börtöne.
E redők majd egyszer éjjel
leszállnak a homlokomrul:
mérges kígyók, ó-bűnök;
ráfonódnak a nyakamra
s mielőtt még belefúlnék,
az ágyamon fölülök
s köztük egyet: régit, régit,
legtöbb csóktól égőt, vérzőt
megölök! Agyonütök!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
|
