|
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szaporodnak a redők.
Rajt feledték súlyos vétkük,
– amikor még együtt égtünk –
tíz, húsz, vagy száz szeretők.
E redőktől félve-félek:
hozzámtapadt ellenségek,
csókok útja, búk öle;
tíz, húsz, vagy száz szeretőknek
megrugdosott országútja:
egykor tüzes börtöne.
E redők majd egyszer éjjel
leszállnak a homlokomrul:
mérges kígyók, ó-bűnök;
ráfonódnak a nyakamra
s mielőtt még belefúlnék,
az ágyamon fölülök
s köztük egyet: régit, régit,
legtöbb csóktól égőt, vérzőt
megölök! Agyonütök!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
|
