|
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.
A rózsák útja már virágtalan,
Szeress, szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, szine bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, szinük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Már a rózsák útja virágtalan,
Jön a sötétség, szine bár arany...
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Vágyódás
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Távoli anyáknak
Napról napra és percről percre
Folyton csak...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
|
