|
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.
A rózsák útja már virágtalan,
Szeress, szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, szine bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, szinük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Már a rózsák útja virágtalan,
Jön a sötétség, szine bár arany...
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök óta
Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Gyere, hatolj be, kóstolgass, szerezz meg
Gyere, hatolj be, kóstolgass, szerezz...
» Szonett Dianához
Pokolban élni s bírni az eget,
örvendeni a...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
|
