|
Szavak,
melyekben szívünk egykor – pőre, döbbent –
mását mutatta a világnak, én egy
zugot keresek, jótékony oázist,
hogy könnyemmel oldjam le rólatok
az áltató, hazug mázt. És eközben
az emlékek iszonyú halma fogyna,
akár a hó, ha rásütött a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Volt nekem egy szép csillagom...
Volt nekem egy szép csillagom,
De lehullott a...
» Fülledt éjszaka
A biztosság, ez volt a legszebb
s a győztes,...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
