|
Szavak,
melyekben szívünk egykor – pőre, döbbent –
mását mutatta a világnak, én egy
zugot keresek, jótékony oázist,
hogy könnyemmel oldjam le rólatok
az áltató, hazug mázt. És eközben
az emlékek iszonyú halma fogyna,
akár a hó, ha rásütött a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Volt nekem egy szép csillagom...
Volt nekem egy szép csillagom,
De lehullott a...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
|
