|
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász ősi útitársam,
Tartalma: szerelem és unalom
És nem fáradok el az utazásban
És rohan róna, rét, város, vadon
És jönnek tájak, miket sohse láttam
És emberek, új kéj, új borzalom
És minden egy marad a változásban
És poggyászomat el nem dobhatom
És hurcolom gyönyörben és a gyászban.
A szerelem jön és az unalom
És mindenütt egy álmot küld az ágyam
S hiába járnék villámszárnyamon
A messze északon vagy indiákban,
Valaki megvert egy gonosz napon,
Valaki elment, hogy örökre várjam
S hiába vár a ciprus és halom
S az éktelen sötét az éjszakában,
E bánatot magammal hurcolom
Az életen s a végtelen halálban!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hosszú út
Nincs gyilkosabb halál a télnél,
Egymástól...
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» Nem tiéd az akarat...
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
» Mint sötétet...
Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
|
