|
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász ősi útitársam,
Tartalma: szerelem és unalom
És nem fáradok el az utazásban
És rohan róna, rét, város, vadon
És jönnek tájak, miket sohse láttam
És emberek, új kéj, új borzalom
És minden egy marad a változásban
És poggyászomat el nem dobhatom
És hurcolom gyönyörben és a gyászban.
A szerelem jön és az unalom
És mindenütt egy álmot küld az ágyam
S hiába járnék villámszárnyamon
A messze északon vagy indiákban,
Valaki megvert egy gonosz napon,
Valaki elment, hogy örökre várjam
S hiába vár a ciprus és halom
S az éktelen sötét az éjszakában,
E bánatot magammal hurcolom
Az életen s a végtelen halálban!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el...
» A sziv s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
» Mért hagytál el, hogyha kívánsz
Igaz-e, hogy érezlek most is,
amikor messzire...
|
