|
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász ősi útitársam,
Tartalma: szerelem és unalom
És nem fáradok el az utazásban
És rohan róna, rét, város, vadon
És jönnek tájak, miket sohse láttam
És emberek, új kéj, új borzalom
És minden egy marad a változásban
És poggyászomat el nem dobhatom
És hurcolom gyönyörben és a gyászban.
A szerelem jön és az unalom
És mindenütt egy álmot küld az ágyam
S hiába járnék villámszárnyamon
A messze északon vagy indiákban,
Valaki megvert egy gonosz napon,
Valaki elment, hogy örökre várjam
S hiába vár a ciprus és halom
S az éktelen sötét az éjszakában,
E bánatot magammal hurcolom
Az életen s a végtelen halálban!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» Hosszú út
Nincs gyilkosabb halál a télnél,
Egymástól...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Gyöngylelet
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
|
