|
Nincs gyilkosabb halál a télnél,
Egymástól fáztunk, összefagytunk
S mintha nem élnék és nem élnél.
Jégcsap-kezünk nem érzi egymást,
De szétolvadni nem lehet már,
Szívig kell nékünk fagyni, meglásd.
Mint holt nő jégtáblákra bukva,
Úgy nyugszol mellemen ma reggel,
Készen a hosszú, csöndes útra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mégis...
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász...
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
|
