|
Nincs gyilkosabb halál a télnél,
Egymástól fáztunk, összefagytunk
S mintha nem élnék és nem élnél.
Jégcsap-kezünk nem érzi egymást,
De szétolvadni nem lehet már,
Szívig kell nékünk fagyni, meglásd.
Mint holt nő jégtáblákra bukva,
Úgy nyugszol mellemen ma reggel,
Készen a hosszú, csöndes útra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mégis...
E bánatot magammal hurcolom,
Ez ódon poggyász...
» Eltagadom
Eltagadom, hogyha kérdik:
"Elmult minden, nem...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Gyere drága, ülj le mellém,
Gyere drága, ülj le mellém,
nézz hát a szemembe...
|
