| Rejtegetem szívem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem... | Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy... | Szerettem őt, ezért menni hagytam a maga útján. A vérnél ősibb kötéssel tartozik hozzám, de még... | A szerelem fölöttébb hasonlít a kínvallatáshoz vagy a sebészi műtéthez... Még ha nagyon szerelmes... | A remény halála fogadalmakat szül. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza. | Ne méricskéld, ne latold magadat.
Ölj öledbe, ha kellek.
Vagy fölkél s falhoz veti a harag,
mint... | | Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne győzne. | A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos,... | Kihűl az illat, kihuny a lámpa, elhagy a vágy, könnyű szomorúsággal vegyül a maradék mámor. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| A válás olyan tragédia, amely egy idő után már gyanúsan hasonlít a megkönnyebbülésre. | Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre... | Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon. | Elmúlnak így azt estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
szemem ki sem nyitom. | Ne hagyj egyedül, ebben a mélységben, ahol nem tudlak megtalálni! Ó, Istenem, ezt nem lehet szóval... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Mintha ezer és ezer apró kis szigeten tengetnénk a napjainkat, egy végtelen óceán kellős közepén,... | Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié. | Megcsókollak, te nekem adsz csókot, aztán elindulsz szótlanul, és magaddal viszed életem. | A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. | Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba - és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
