Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz,
hogy egy kicsit is elveszett lehess? | Szakítottunk; mégis tovább
Trónolsz, itt, a szívem felett:
Emléked folyton át- meg át-
Cikázza az életemet. | Nem reménytől hajótörött
a lélek csendje bent:
a méretlen magány az ok,
kihűlt remény, vágy,... | Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen... | Újra élesen átérezte a maga lényének különvalóságát, magányosságát s a nő másmilyenségét. Az... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Szörnyű tévedés azt gondolni, hogy ha egyedül vagyok, márpedig én szinte mindig egyedül vagyok,... | A magány abszolút. Illúzió akármi mást elképzelni. Ennek légy tudatában. És próbálj meg eszerint... | | Mindig ugyanaz várja; egy újabb üres nap, egy újabb magányos hónap, egy újabb kietlen év. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Nem akarom magam úgy érezni, mint egy eltévedt luftballon a levegőben, amelyiknek senki se fogja a madzagját. | A szerelem két ember közt csak akkor nyer értelmet, amikor két magány összesimul, az egyik magára... | Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon,
Nincs semmi oly nagy, mint az én árvaságom,
Szivem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Nincs magányosabb ember annál, aki a házastársával nem tudja megértetni magát. | Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya... | Kemény élete van annak, aki hozzá nem illő asszonyba botlik. | Én nem vagyok magányos,
de azt hiszem, egy tündér itt felejtett. | Mindannyian magányos rabságra vagyunk ítélve, saját bőrünkben, életfogytig. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az... | Szobám cella.
(...)
Hogy nélküled mégis kibírjam itt:
előhívom csókjaink negatívjait. | Minden ember egyedül van, mind fütyül a másikra, és a fájdalmunk egy lakatlan sziget! | Egyedül! Milyen hideg van, csakugyan! És milyen szomorú minden! Vége! Micsoda iszonyú gondolat! Nem... | S ez, mi után lelkem vágyva vágyik,
Elhagyottan ifjú szívem fázik...
Oly magam vagyok! |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|