Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van... | Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti,... | Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett... | mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány... | Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
A kő is elsírja magát
néha
a könny is megkövül
folyamatosan belehalunk
s mint mindig
egyedül. | Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak, kedvesem, templomi imával
Álmokat kergetô vasárnap... | | Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Kinek csak álma boldog és szeretne
ölelni árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem... | Az élet szerelem nélkül olyan, mint a fa virágok és gyümölcsök nélkül. | Mi van a mennyországban? Dal a daltalanoknak. Látás a vakoknak. Boldogság azoknak, akik örökké... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány. | Nincs békém, s nem szitok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s... | Őröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s... | Nincsen olyan asszonyszoknya a világon, amelyért egy másodpercig is szomorúnak szabad lenni. | Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose tudják, hogy van-e szerelem. Akik nem szerettek... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi... | Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem. | Hazudtam magamnak tudom, lehettem volna boldog, lett volna alkalom... lett volna, ha hagyom,
de... | Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
Csordúltig... | Ki nem magányos, szeretném én azt tudni, még az is, akinek van valakije, csak még nem jött rá. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|