| Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya? | Zengjük el hát utolsó dalunkat és váljunk el!
Feledd el az éjt, ha már elmúlt az éjszaka!
Kit... | Szerelmi vágy, szerelmi álom
Emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent,
Remények, álmok édenét... | Ha az ember a személyhez ragaszkodik, ha a személyhez hűséges, akkor előbb-utóbb az álmaihoz és... | Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a... | A vágyak sohasem mértékletesek annyira, hogy a beteljesüléssel megelégedjenek. Ez csak lépcsőfok... | | Szörnyű életed lesz, hiszen egyedül vagy, mint az ujjam, és az ilyen embereknek rosszul megy a sora... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| A világban, hol élethez oly közel az élet, hol virág már a szél ölén rálel a virágra, s egy hattyú... | A fiatalság megőrzésének titka nem különböző hormonok szedésében rejlik, a fiatalság titka: a szerelem. | Mit ér a szív, ha elkorhadt belül,
ha szenvedélytől többé nem hevül?
Mit ér napod egyetlen perce... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Vannak rosszabb dolgok is
mint a magány
de évtizedek szükségesek
hogy erre rájöjjünk. | Csak az az egy csendességem van, hogy feleségem nincsen. | A legmélyebb magányban egyenes út vezet ki énemből, s valami olyannal találkozom, ami nem érzéki... | Magamra hagy a vasárnap délután,
távolságok börtönajtaját zárva rám.
minden idegszálammal... | Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A... | Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb? | Az ember család nélkül egyszál egyedül van a világban, és a hidegtől reszketve áll. | Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam... | Akadt néhány újabb szerelme. De az első emléke valamennyit elrontotta; s hol volt már a vágy heve,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
