| Óh, áldott béke e gyönyörű esti csendben!
Szemem visszafelé nézi az éveket,
és oly tökéletes... | Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a saját titkaink. | A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt. | A szerelem szerelme megmenti a szerelmet. | Ha még soká szeretlek-e,
Könnyes szemekkel kérdezed,
Természet édes gyermeke!
Bús szívemet mint... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Te vagy az élet szent igenje,
Lázongások elpihent csendje,
Termékenyítő, gazdag béke,
Viharvert... | Szerelemnek rózsafája
Fosztva várja a telet,
Virágait elhullatta,
Őszi szellő szór... | | Mit tehet egyebet az ember, mint hogy megmondja a nőnek, hogy szereti? A többi már csak festői sallang. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal. | Pénz is kell a szerelemhez. | Az ember akkor érzi igazán, mi a szerelem, ha egy betegágynál kell ülnie, fillér nélkül a zsebében.... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt... | Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy szeretlek, mit tehetek én róla?
Nem tehetek, nem is... | Csak idő kérdése, és szél meg eső a legkeményebb követ is szétmállasztja, olyan falat pedig úgysem... | A boldogság mindig egy hajszálnyira volt. De ez a hajszál nem az emberi természet? | Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Oh égető kín,
Oh gyötrelem
Viszonláng nélkül
A szerelem! | Ha jősz, lángok emésztenek;
Ha mégy, kinok öldöklenek;
Éltem csak gyötrelem.
Jőj és ne menj, s... | A képedet szemem mélyébe zártam,
hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem,
fénybe öltözve, édes... | Időnként (...) az is előfordult, hogy csak szótlanul ültek vagy sétáltak egymás mellett,... | Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?! |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
