| A magányos lény ösztönösen vándor, hát az leszek. A helyváltozással mindig együtt jár a jobbulás reménye. | Valami odabenn mindig kiáltani akar. Aki szeret minket, tudja ezt, s meg is hallja. | Elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át. | Azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket az ember a házaséletben szerez, semmi köze a szerelem művészetéhez. | Szeretni valakit, aki szeret téged... Imádott lénynek lenni, akit a másik istenít, mindez túllépi... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal... | Ami a szerelmet illeti, a túlságosan sok sem elegendő belőle. | | Mindig hiányérzetem van, mindig vágyom valaki vagy valami után, mindig szeretnék visszatérni valami... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Nagyon sok ember számára hiányzik a boldogság. De nem azért, mert nem találtak rá, hanem azért,... | A szerelem: igazat adni annak, akinek nincs igaza. | Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Végigsuhant rajta a szerelem hulláma, és érezte, hogy a szívét bezáró üvegburok ezernyi szilánkra hasad. | Sokszor mondták már, hogy önző vagyok; én meg néha azt kérdezem magamtól: "Mire van hát joga az... | Az érzéseimnek nem parancsolhatok, és maga az a tény, hogy az ember szenved, egyszersmind jogot ad... | A szerelem sohasem tévesztendő össze a szeretettel, sőt annak éppen ellenlábasa, a szeretet az maga... | A szerelem a legönzőbb érzelem, mely uralmát senkivel meg nem osztja. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A szerelem matematikájában egy meg egy mindennel egyenlő, és kettőből egy az semmi. | Ébredés után olyan a drágám, mint egy kislány. Senki el nem hinné róla, hogy két kamasz édesanyja.... | Ha majd foltozott álmainkat,
lelkünk minden fehérneműjét
idegeinkre teregetjük,
mi marad meg a szerelemből? | Az igazi szerelem, mint az aloé egy században, csak egyszer virít egy ember életében. | Jutok-e néha - mondd - eszedbe
S nem fáj-e szíved kedvesem?
Midőn a kósza esti szellő
Füledbe... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
