„Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyűlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerű, jó szívekkel.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok...
» A magányosságunk titka, az elkülönülésünk előkelősége.
|