|
„Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyűlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerű, jó szívekkel.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.
» Elmúlnak így azt estjeim
nélküled, csillagom.
O...
|