|
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése, keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
Magány és párosság itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.
Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. -
Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» (ismeretlen)
A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban...
» Elengednélek, visszahívnálak
Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben...
» Félhomályban
Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te...
» Mit elrontottam
Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Hajnali szerenád
Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,
De túl,...
|
