|
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan éjszakán rád gondolok Kedvesem.
Szívemben, a tiszta szerelmi tűz lángra kélt
s táplálja a reményt.
Keveredik ábrándok képével,
mert a valóság rideg és magányommal teli,
csak a képzelet ereje képes megtörni.
Lelkem viharos lézengése
könnyek záporával párosul,
mert a szívemet Te ejtetted rabul.
Ellene tenni nem tudok,
eszemre sem hallgatok.
Szívem hajtja lépteimet a rögös úton előre.
a ködös múlton és a bizonytalan jelenen át vezetve
a még bizonytalanabb jövőbe...
Visszavárlak örökké-örökre.
Elfeledni Téged nem lehet,
Én leszek a nő: ki mindig szeret.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Szerelemvágy
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert,...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
|
