|
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
|
