|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
|
