|
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
|
