Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a lebegő ég:
tornyok, fenyőfák, hidak alatt
szemem kitágult, szinte láttalak –
a Pestről szálló göndör fellegen
utaztál hozzám s itt jártál velem,
tanú rá ég, föld s ezek a falak.
Vagy talán mégis, csak álmodtalak?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél a kedveshez késő éjjel Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Az én szívem Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Sóhaj Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
|