|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
|
