|
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő szárnya meg ne érjen.
Szeplőtlen álmok közt fogant hited
Tartsd meg te hófehéren.
Gondold, hogy úgy száll most is még feléd
Sugárba fürdő röpke lelkem,
S tiédben áldja most is jobb felét
Gyönyörtől telten.
Gondold, hogy azt a percet esdi még,
Mikor fejed fejemhe' símul...
Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,
Ne tudj a kinrul.
Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg
S elbóditotta láp virága...
Ösvénytelen sötétbe tévedett
A napra vágyva.
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Fertőző szóm hozzád ne érjen.
Ami hitünk volt, - már csak a tied.
Te tarsd meg hófehéren!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
|
