Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te elmerengve s égő vágyban én.
Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,
Titok maradt az szívünk rejtekén.
Talán a múlt viharzott át előtted
S előttem halkan tűnt fel a jelen...
...Neked talán már bántó, kínos álom
S nekem már kínos vágy a szerelem...
Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,
Arcunkon is hazug az ifjúság,
Én nem török le illatos virágot
S neked sem kell már soha mirtusz-ág.
Én az álmod szeretném visszahozni,
Te tán szívembe vágyat oltanál -
Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:
Köztünk a múltnak tiltó romja áll!...
II.
A szívedbol egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívembe...
Egyedüli kincs tetőled:
- Amit adhatsz még nekem -
A szívedbol egy-egy sóhaj...
A szívemből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívedbe...
Oly kevés maradt a múltból...
Amit néked adhatok:
A szívemből egy-egy sóhaj...
III.
Ne vádoljunk senkit a múltért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp is lehetett volna -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyít minden bánatot...
Leolvasom sápadt arcodról
A rád eroszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...
IV.
Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Mi is tudtunk még hinni valaha.
Ami hevünk volt, mind elfecséreltük
S ami hajnal volt, az most éjszaka.
Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal
Hamvadsz el lassan, némán, egyedül,
Én meg, szakítva emberrel, világgal,
Bolyongok árván, temetetlenül.
Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Magasba vont és így - a porba vitt.
Megnyugvás útját epedve se leltük,
Szívünkből végképp elszállott a hit.
...Olyan a színpad, mint a lant világa,
Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad -
A boldogságért küzdünk, mindhiába:
Boldognak lenni nekünk nem szabad!...
V.
Nem jó kép itt az "őszi napsugár",
Mit mi érzünk, nem késő szerelem.
A szerelem nem szánalomra vár
S te szánalomból érzel csak velem.
Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog szerelem Kedvesem, gyönyörüségem,
Könyörülj már rajtam,...
» A fű a folyó te meg én A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Csillag, titok! Csillag, titok!
Álmodtalak
Nyáréjjelen...
» Aranybogár A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Maradjon ez... Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Dal a dús királyról Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Te: meleg száj... Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Szeretlek! Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Hány évig tart... Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Ó szerelem csak is teveled Ó szerelem csak is te veled.
Mert te vagy az...
» Haragban Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Szerelem játéka Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és...
» Szerettelek Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Egy az utunk Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr....
» Tünemény Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Halál tavasszal Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Én a szívemet... Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» A reményhez Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és...
|