|
Elengednélek,
visszahívnálak,
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél,
mennék utánad.
Nyár van,
kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet
egész testemmel
égjek!
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.
Elengednélek
visszahívnálak
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék s a világot
elsötétíteném
hajaddal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Rózsák
Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Tudod...
Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Kérdések
Miért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Egykor szerelmet
Egykor szerelmet zengtek a dalok,
Rólad...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
|
