|
Egykor szerelmet zengtek a dalok,
Rólad neveztem el egy csillagot,
És álmodozva a kert alkonyán,
A virágok közt neved suttogám.
Liljomok, rózsák jól ismertenek,
Üdvözletül csengték-bongták neved,
A pajkos szellő, énekes madár,
A lomb között mind ezt dalolta már.
S a csalogány is rengeteg ölén,
Nevedből szőtt-font álomdalt fölém,
Maga a néma erdő mély szive,
Lánykám, a te neveddel volt tele.
Oh szép aranykor! - Búsan szól dalom.
Nem üdvöt zeng, a multat siratom,
S mely fönnen, büszkén hirdeté neved,
Letünt a csillag, többé nem vezet.
Bolyongva némán, árván, betegen,
A hervadt rózsát nincs mért kérdenem,
A liljomot se! és ha kérdeném,
Fejét sápadtan hajtja le szegény.
Puszta a kert, erdőm, mezőm kiholt,
Melynek szerelmünk édes titka volt,
Már szivem sincs, melyben te fönnmaradj,
Oh mert magad is végkép veszve vagy!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Bordáim rácsa közt
Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» A mi éjszakáink
Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
|
