|
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
|
