|
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
A mezőnek én vagyok virága,
Kikeletnek zsenge ifju ága.
S égek érted belső fájdalommal,
Mely szivemből könyet és fohászt csal.
És fohászom illat a szelekben,
Gyenge harmat a könyű szememben.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy kis ég van a könyű csepjében,
Lelkem száll az illat özönében.
Jer, fürödjél e köny-ég árjában,
Vagy szunyadj el illat mámorában.
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebelemre szállj le, kis csapongó!
Egy rövid nap tüneménye létünk,
Elmulik, míg örömet cseréltünk.
Éljük át e kort egy pillanatban,
Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan.
Jer, boríts el fényes szárnyaiddal,
Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal;
És ha édes életed kifárad,
Szemfedőd lesz hervadó virágod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
|
