|
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket űzve sok felleges éjen.
S vad gyűlölség meddő szikrájaképen
Felésziszegett szómban a fulánk.
Elszállt a szavamban - elszállt a szívéhez,
Éreztem, amint döbbenve felérez,
És láttam, ahogy az arca fehér lesz,
Átillan homlokán egy percnyi láng.
Ennyi! - Most jön-megy a nappal, az éjjel.
S nem jön vele vágy, soha terv, soha kétely,
Nincs mire készülni öngyilkos hévvel.
Kimondtam a szót, - s vele végem!
E szóban elhagyta a szívem a vér.
Agyamból kiégett minden kicsi ér.
Nem tudok élni és nem volna miér,
Hagyjatok! - meghalok! Hagyjatok éngem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» A tihanyi Templom-hegyen
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton,...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
|
