|
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől átfűlt földre bámula,
s a sárga, pörkölt, égő pusztaságból
zöldes sörénnyel tört ki a Duna.
Száz meztelen tündér kinálta testét,
s ő nézte, sás-fürtjük miként lobog,
és mozdulatját is kacagva lesték
a szép ezüst-testű kisasszonyok.
Körültekintett... és a róna alján
lábujjhegyen jött, hogy csókot szakasszon
ajkáról, egy deli, erős magyar leány.
A pásztor arcát égő vér lepé el,
s paraszt-szivének nagy költészetével
szólott a lányhoz: "Tündérlány, kisasszony"...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
|
