|
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü Habilán,
«Fel, fel, halacska! fel horogra,
Mi kedved ott a tó alán *?»
Arany halat fogott a lányka;
«Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!»
Sír a halacska - mond a lányka:
«Ne sírj, anyád a lányka lesz.»
Tovább, tovább sír a halacska:
«Ereszsz el engem, hagyd megyek
Édes hugomhoz.» - Mond a lányka:
«Hugod helyett hugod leszek.»
«Vár sírva nyögve kedvesem rám,
Ereszsz hozzája, oh ereszsz!»
«Menj, mond a lányka, kis szerelmes,
Ha van szerelmed, el ne veszsz!»
Még sokszor elment kis tavára
A szőke fürtü Habilán,
S a halra gondolt s kedvesére -
S egy könycsepp ült szemcsillagán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
|
