Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halál tavasszal Nincs tisztább szem a beteg szemnél,
mely látva...
» Új-esztendői ajándékocska Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» A bús legény Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger? Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Te is tudod Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Hol vagy? A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
|