|
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.
Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.
Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Sóhajtás és vallástétel
Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
|
