|
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!
Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.
Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.
Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
|
