|
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyein a gondolatnak
Jártunk kettesben, egyedül
S a kacagó völgyben maradtak
Az öröm, mámor, üdvösség, remény,
Csak lelkedet csókoltam én borúsan,
Mert lelked az enyém!
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyek alatt él az élet,
Ott táncol, nótáz az öröm,
Miért vagyunk mi oly kevélyek,
Mért nem borulsz a szívemre már?
Szemed a nagy, a szép, az égbenéző
Mire vár?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Későn
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
|
