|
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt búsulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.
Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.
Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Túl a nyáron és jégverésen
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Eladó a hajó
Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
|
