|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
|
