|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Oly meghatott...
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
|
