|
Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak most bús vágyaim elébed,
Mint búcsujárók népe járul halkal
Imádni csodatévő, régi képet.
Zsúfolt, fáradt nép, enyhületre mennek,
Bús ajkukon nagyon csendes szavak,
Árván s tépetten térdeidhez mennek,
Van köztük vérző, lázas, béna, vak,
S letérdepelnek...
Ha egy-egy rím áhitatos csengője csenget.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
|
