z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Arany az arannyal Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Egy asszonyt várok Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Marihoz Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Eladó a hajó Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört...
|