|
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Ez immár züllött gesztust, először, finom ívben
Szerelmem ügyeskedte, mohó és mégis félénk
Szerelmem - ó, e részeg percben is érzem én még;
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...
Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Mit görbülsz ajkamig ily sunyin a pohárral?
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél...
Lendülj ki duhajul, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Mely a szivembe rothadt, és mérgez, bár nem él...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
|
