|
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.
Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.
Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.
S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Az a tűzcsók
z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
|
