|
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?
Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!
Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!
Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
|
