|
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
|
