Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak vége volt.
Nem a nap a mi csillagunk, de
A sápadt, gyászos fényű hold.
Az alkony látta első csókunk
Könnybe borult szemeivel
És mint a zápor sírt az éj rá,
Mely üdvünket temette el...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hegyi beszéd Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» (Szűz arcád...) Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Mint virágokon, úgy lépeget Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Evianne Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
|