|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
|
