|
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhagytál, elmentél,
Verjen meg az Isten!
A szívembe' tövis maradt, az kinozza vérig,
Éjjel-nappal, minden órán, életem végéig.
Tövist én kiszedem,
Kidobom az útra,
Kivánom: bár csak a
Te szívedbe jutna!
Miért fájjon csak az enyém oly nagyon utánad?
Mért maradjon csak én velem e keserü bánat?
Istenem, Istenem,
Ne hajts a szavamra,
Hogy is jött az eszem
Ilyen gondolatra?
Nem tövist, de piros rózsát hintenék elébe,
Nem bánatot, de örömet vinnék a szivére!
Elküldöm utánad
Szerelem rózsáját,
Sok kedves emléknek
Szende ibolyáját,
A tövist meg mind magamnak összeszedem szépen,
Elhamvad az úgy is szívem lángoló tüzében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
|
