|
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az én hónapom.
Köd... összegombolt, fázó emberek,
Kevés sugár és hosszas éjjelek.
Hidegje, ködje végzetként kisér...
E bús hónapban születtem meg én...
Tavasszal, nyáron senki meg nem ért,
S magam se égek akkor senkiért.
De, mikor annyi fázva megremeg,
Felujjong szívem: — itt a hónapom!
Húzódnak hozzám fázó emberek,
És én kitárom nékik lelkemet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
|
