|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
|
