|
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az embereknek, életnek, a sorsnak.
Azoknak is, kik azt hitték, szeretnek,
Azoknak is, kik tudták: megrabolnak.
Ma minden multat koporsóba zárok,
És messze dobok minden régi terhet:
Az álmot, vágyat, balga tavaszvárást,
S a gyötrelmes, halhatatlan szerelmet.
Ma megpróbálok új utat keresni,
Amely a ködből kifelé vezetne....
Ma valaki gyöngéden, féltve-óva,
Erős kezét rátette a szivemre...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
|
