|
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt, hol-nem-volt ország…
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
|
