|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
|
