|
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
|
